Az erőműlátogatás szakmai programon készült fotók megtekinthetőek itt:

A konferencia nyitó- és záró előadásai (hogy ne kelljen keresni: SZENTPÉTERI: Fenntartható? Fejlődés? és BORHIDI: Hogyan éljük (fel) világunkat?) szkeptikus  kérdéseket tettek fel a hallgatóság felé. Az én konferenciás válaszaim sem optimistábbak – sajnos.

Mint a konferencia szervezője, igyekeztem MINDENt megtenni, hogy a konferencia élhető, ökonómus, élvezhető és konzekvens maradjon. Helyi erőkkel, egyetemi hallgatókkal, a Szentágothai Szakkollégium tagjaival szerveztük a konferenciát. Helyi vállalkozó biztosította a kirándulásra a buszt, nyugdíjas egyetemi előadó a terepgyakorlatot. Megújuló energia erőmű működésébe kaphattunk bepillantást a szakmai napon. A kirándulást nyílt pincékkel, szintén helyi borok kóstolásával, helyi gazdák bevonásával oldottuk meg – remélem, mindenki megelégedésére. Várjuk a visszajelzéseket, mit, hogyan tehettünk volna jobban, gondosabban, körültekintőbben.

Amin megrökönyödtem:

MINDENKI KAPOTT az újra felhasznált papírból készített konferencia táskájában ajándékba egy Szentágothai Szakkollégium logo-s poharat. Gondosan választottuk ki: forró teának-kávénak ott a fül, hideg víznek meg még jó volt a mérete. Remélem, sokan fogjátok használni. Min döbbentem meg? SENKI, de senki NEM használta. A konferencia 110 résztevője, hiba kapott poharat: a négy nap alatt nyolcszáznál TÖBB műanyag poharat használt el. Egy KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KONFERENCIÁN. AMIKOR MINDENKI KAPOTT az újra felhasznált papírból készített konferencia táskájában ajándékba egy Szentágothai Szakkollégium LOGO-s poharat?

Gondolom: úgy vettétek mind ajándék. Pdeig: volt, lett volna üzenete.

Az első nap a műanyag poharak/pohárkák elfogytak. 300 db. Én… nem akartam újabb poharakat venni, s talán elhiszitek nekem, hogy nem a poharanként mittudomén hány forintról volt szó. Egyre csak azt hajtogattam: mindenki kapott egy poharat…miért nem hozta el? Miért kell egy – egyébként környezettudományi – konferencián napi négy műanyag poharat is “elfogyasztani”?

Mondjátok meg, hol tévedek?

Vagy miért kellett – egyébként védett – növényeket gyűjteni a kiránduláson?

A kolozsvári következő alkalom szervezőinek volna egy javaslatom: kommunikálják alaposabban a konferencia fenntartható voltát! Adjanak mindenkinek két: egy kávés és egy italos papírpoharat. Számozzák meg, avagy valamilyen más módon tegyék megkülönböztethetővé őket. Azt se tartanám kizártnak, hogy a szám a regisztrációkor legyen kiosztva, s a konferencia nyakba-akaszón is rajta legyen, hogy el ne felejtsük. S a konferencia végére én, itt és most, nagyon sajnálva, hogy csak utólag vagyok ilyen “okos”, amiért elnézéseteket kérem, értékes nyeremény kisorsolását javasolom azok között, akik végig használták és meg is tartották a papír poharukat…. S hogy ökonómus is legyen a javaslat: a különdíj forrása lehet a különbség a két összeg között: a résztvevők száma x 4 (mint az eldobható poharak számított darabszáma, és a konferencia-résztvevők száma x 1 kávés és egy 2 decis papírpohár darabszámával számított ár különbözete.

S mindenki jól fog járni.

De a legjobban a FÖLD.